NorBia

Norbi jelezte, hogy régi az utolsó bejegyzés... Igaza van, bocsánat. Nem tudom, h Ti hogy vagytok vele, de olyan jó visszaolvasni az eddigieket... Egy csomó dologra nem is emlékeznék, ha nem írtam volna le ide...

Szóval, hol is tartottunk? :) Ja, igen, megkereszteltük ...

Dörgölöm a szemem és vakarom a fejem, hogy mi is történt azóta?... Sokminden.

Kristóf nagyon évezi a boldogi és a szihalmi levegőt, nagyon jókat alszik, ha ott vagyunk. Különös élvezettel mereng el a faleveleket nézve és kacag rajtuk. Amikor itthon vagyunk Pesten, akkor a hálónk ablakából is ki lehet látni a fára, így itt is szorgosan végzi eme kedvenc időtöltését.

Mostanra már mindenki meglátogatott minket. ( majdnem mindenki... van még akitől várjuk, de hiába... )

Voltak kellemes meglepetések és kisebb csalódások is. Az a baj, hogy sokszor elkezdek agyalni olyan dolgokon, amin teljesen felesleges. Ha nem tudok rajta változtatni, akkor meg minek idegesítem magam?!...

Nagy érdeklődést tanúsít a vendégek iránt, igazán büszkék vagyunk rá, mindenkire mosolyog és egy igazi kiegyensúlyozott és mosolygós kiskrapek.

A tavasz nagyon nehezen ért ide és aztán nem is igazán volt. Szinte rögtön a nyár következett, de végre egész nagyokat sétáltunk.

Norbival már kétszer is voltunk színházban, A Madách-ban a Betörő az albérlőmet, a József Attilában pedig a Rózsák háborúját néztük meg. Igazán fantasztikus volt mindkét darab! ( mindvégig a telefon a kezemben, hogy a baby őrzőink nem hívnak-e esetleg, hogy gond van, de persze, hogy nem volt gond és nem csörrent meg a teló!)

4.hónapos fordulóján Kristóf nagy szeretettel mutogatta új tudományát: átfordult.

Ezen a héten pénteken lesz Macurka ( Nagyanyó, vagyis anyuci nevezte el így és már én is sokszor így hívom ) 7 hetes. Nem mondom, hogy rohan az idő, de halad :)

Norbi épp tegnap kérdezte, hogy várom-e a hosszú hétvégét és röhögött :) Persze, hogy várom! Pont ugyanolyan lesz, mint a sima napok, hetek mostanság: etetés, pelenkázás, büfiztetés, altatás, majd minden kezdődik újra...

Ezért volt jó kicsit kimozdulni a 4 fal közül és lemenni Boldogra.

2 hetet töltöttünk el Boldogon, mivel a keresztelő miatt kellett egyeztetnünk több dolgot is és a jó levegő is kedvezett nekünk. Nekem nagyon jó volt, mert reggelente anyuék levitték magukhoz és tudtam aludni 2-3 órát úgy, hogy nem kellett figyelni a nyöszörgéseket, cumit visszaadni stb...

Orsi barátnőmmel babakocsis sétákat tettünk és minden nap jött valaki, aki dajkálni szerette volna Kristófot, így volt társaságom :)

Március 10-én megkereszteltük a kis drágát. Nagyon megható volt a szertartás, no, nem a papbácsinak, hanem a kórusnak köszönhetően! Persze,bőgtem... :)

Folytatom, csak jön az ébredés, pelenkázás, etetés rész :) ...

Szia Mindenki!

Az Úr 2013.évének január havában, a 25.napon hajnali kettőkor egy kismama szemei kipattantak és tudta: MOST!

Elkezdtem felírni, hogy mikor kezdődött, gondolván, ez még csak a 20 perces,aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy kevesebb, mint 5 percenként jönnek ám...

Norbi!!!!!! Megyünk!!!!

Kipattant az ágyból és szerintem 10 percen belül az autóban voltunk, úton életünk legcsodálatosabb ( persze egyben a legfárasztóbb és legfájdalmasabb ) eseményére.

A kórházban nagyon szép, 1 személyes szülőszobába kerültünk és kezdődött a várakozás. Néztük a ctg papírt, hogy mekkorák a fájások, Norbi írta a rendszerességüket. Én már hajnali 5-kor azt hittem, hogy ennél már nem nagyon lehet rosszabb, de tévedtem...

Egy tündéri szülésznőnk volt, aki elmondta, hogy Patkós docens úr- a dokim- reggel 7-kor jön be, majd akkor rám néz, de szerinte dél körül lesz kint a baba. Addig viszont még nagy feladatok várnak a mamára, mivel Kristóf eléggé fenn van a pocakban és a gravitációt segítségül hívva kellene lejjebb juttatni.

Ez azt jelentette, hogy fel kellett állnom és minden fájáskor térdrogyasztva nyomni... Hm... Nem részletezem ettől jobban... Labdán is ültem, de nem volt jó az sem... A fájások brutál módon sugároztak a derekamba, azt hittem leszakad...

Na, de 7-kor jött Patkós doki, Ő is a déli harangszóra ígérte, hogy kint lesz :)

Norbi hozzáállását, cselekedeteit nem tudom szavakkal elmondani. Mindent olyan nagy odaadással és kérdés nélkül csinált, amit a szülésznő és a doki mondott, hogy csak ámultam rajta. Iszonyat sok erőt adott nekem. Igen, Ő az én Norbim, akibe 12 éve beleszerettem... :)

A családok már kint vártak, a szihalmiak és anyuci és apuci is megérkeztek. Szegény Katinkám hajnal óta kint didergett az idegtől a folyosón, izgulva h mi történik bent, várva minden apró információt. Norbi igyekezett néha kimenni Hozzá, de rászóltak, hogy ne járkáljon ki-be...

Aztán 11 körül jött a doki. Ekkor már nagyon fáradt voltam, és most jött a java... 

---- a részleteket privátban 18-as karikával ellátva elmesélem majd annak, akit érdekel ------

A lényeg, hogy 2013.01.25-én, 12:07-kor kibújt a mi kicsi fiunk,aki az Antal-Kepes Kristóf nevet kapta :)

És én anyuka lettem :) És Norbi apuka lett :) 

Aztán fél 3 körül már kisétáltam a szülőkhöz, testvérekhez, akiknek addigra Norbi megmutathatta a kisembert :)

Mivel rooming-in rendszer van, ezért rögtön odaadják a babát a mamáknak és nulla pihenéssel bedobnak a mélyvízbe: etess, köldökcsonkot kezelj ( pár órás köldökcsonkot! ), pelenkázz és gyógyulj.... Nem jó ez a rendszer!....

Aztán eljött a hétfő. Jöhetünk haza. Még jól beparáztattak indulás előtt, hogy sárga a gyerek és nem mehetünk mégsem... De végül a vérvétel elfogadható értéket mutatott, irány a Róbert Károly krt. 51/A!!!!! :)

Anyuci volt a hatalmas segítségem az első 4 napban. Akkora káosz volt minden, hogy le sem lehet írni... Tejláz, fáradtság, mellfejés, stb... De minden megoldódott szépen lassan. Volt, hogy sírtam, nevettem kínomban, nem volt egyszerű. De azt hiszem, hogy a gyereknevelés nem is lesz az....

Szóval itthon vagyunk. 3 napja édes hármasban. Nagyon jó! Minden nehézségével együtt, a másfél-két órás alvásokkal, amik nekem jutnak. Imádom a babázást! :)

És íme, a 12 napos fiatalember, aki épp a kajálást várja és jár keze-lába :) ( anya meg a hülye blogját írja, a helyett, hogy kaját adna... )

Na, nem olyan Bridget Jones-osan! :)

De valóban kezd nagyon terhes lenni a dolog... Most már tudom, hogy az első bejegyzéseim egyikén a szép rózsaszín köd eltűnőben és a várandós kifejezés mellé társul a terhes szó is eme állapot leírásához.

December 14-ig dolgoztam, este csudajó hangulatú céges vacsi keretein belül jól elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam! :)

December 15-én Boldogon Csillagszóró ünnepség, ami mindig nagyon kedves a szívemnek, ilyenkor érzem igazán, hogy mindjárt itt a karácsony. Persze egész biztosan elfogult is vagyok, mert látom a megelőző hetek sok munkáját anyu mindennapjaiban. :)

17-én reggel fájásokkal ébredtem, amik elég rendszeressé váltak, ezért délben bementünk a klinikára.

Szülőszoba, infúzió, várakozás. Na, nem a szülésre, hanem, hogy abbamaradjanak az infúzió által a fájások és esetleges összehúzódások. Aztán este 8-kor felkerültem az osztályra, ahol 3 panaszmentes napnak kellett eltelnie... Péntek reggel engedtek haza, nagyon -nagyon örültem az itthon töltött Karácsonynak.

Persze Norbi készített fotót a szülőszobán:

Ezek után már jobbnak láttuk nem hazamenni az ünnepekre, így Kati néniék és anyuciék is feljöttek 1-1 délutánra. Jó volt, szép Karácsony volt így is :)

Aztán hipp-hopp, jött a január. Az utolsó hónap. Vagy az első? :)

34 héttel ezelőtt írtam ide, akkor készült a 2 csíkos teszt, akkor tűnt olyan nagyon távolinak és hihetetlennek, hogy kisbabánk fog születni.

És itt van. Január 15 van ma, holnap van az eredeti dátum. Mindjárt megőrülök! :)

Lassan és nehezen telnek a napok. Nem találom a helyem, már sehogy sem jó. Norbi nagy örömére sok időt töltök a konyhában, hogy lefoglaljam magam és teljen az idő :) 

Egyre több a telefonhívás,az ilyenkor szokásos Na, van valami? Egyben vagytok még? kérdésekkel, ami teljesen természetes és persze jól is esik! Csak amikor már én is alig várom, h történjen valami, akkor van az, hogy nem akarom ma is elmondani 10x, hogy nem, nincs semmi, szólunk majd,persze, igen, jól vagyunk, van még idő, tudom, legyek türelmes....

Nah, szóval várunk. És várunk és várunk. Épp olyan türelemmel ( vagy mégsem? ), mint amilyennel az első orvosi vizsgálatot vártuk. 

Legközelebb már Kristóf képével jelentkezünk, puszik mindenkinek!

NorBia

Most már tényleg nincs sok hátra, egész pontosan 8 hetünk maradt, hogy felkészüljünk arra, amire nem lehet felkészülni :-) Kristóf 8 hét múlva itt lesz Velünk és teljesen felfordul a világ :D

Még mindig dolgozok...

Kezdem azzal,hogy - ugyan már csak itthonról, de- még mindig dolgozok. Sokszor jó, mert unatkoznék, viszont sokszor érzem már, hogy nyűg. De már csak 1-2 hét, az tuti. Bár Zoli ( a főnököm ) azt sem bánná, ha a szülőszobáról is válaszolnék még 1-2 emailre :)

Szóval munka mellett kezdődött meg a nagy felfordulás, mivel a kisszobában átalakításokat eszközöltünk.

A kedves és elég hangos felső szomszéd hajnali veszekedéseit nem annyira bírom, ezért álmennyezet és hő/hangszigetelő réteget tettünk fel, illetve festettünk is. Merthát csak az első gyermekünk érkezik,jár, ami jár, egy szép szobácskát ( szobarészt, mert igazából mi is ott fogunk aludni ... ) Ő is megérdemel.

Szóval a szobarész készen van, indulhattunk megvenni a cuccokat.

Hm... Van a neten sok hasznos oldal, ami azért jó, mert mindenhol mást olvas az ember lánya. 

Mindenki más márkát, típust, szokást javasol. És amikor ott állok a 15 féle cumisüveg, 10 féle popsitörlő, 100 féle babakocsi, 10 féle fürdetőkád, legalább 5 típusú mellszívó előtt, akkor megüt a guta... Mindegyikben van jó is és mégjobb. Az egyiktől nem fog fájni a hasa, mert nem engedi be a levegőt cumizás közben, a másik könnyen összecsukható, ettől tuti nem lesz kipattogva a popsija, ezen sem folyik ki a kaki oldalra és nem szorítja el a pocakját, és még sorolhatnám.

Na és a kiságy, plusz matrac... A kiságy még hagyján, tudtuk, hogy nem akarunk kacsalábon forgó bútort, hisz nem észlel belőle semmit az elején, mire észleli, addigra kinövi és amúgy sincs sok helyünk. Majd lesz neki szép kisfiús menő szobája 3 évesen...

De a matrac! Ugyanaz a helyzet a matraccal, mint az összes többi termékkel: Ha rendes szülő akarsz lenni, akkor megveszed a legdrágább, legmárkásabb, legmodernebb cuccot. Kókuszmatrac, ennek memóriahabos verziója, meg mindenféle egyéb szarság... Már bocsánat, de az... Az IKEA-s nem kókusz, de elég kemény és jó minőségű matraca -remélem- ugyanolyan tökéletesen kiszolgálja majd Kristófot. :-) 

Norbi felelősségteljesen méreget mindent és az eladóktól részletesen (olyan Norbisan :) -) kikéri a véleményeket. :-)

Szóval nem is olyan könnyű megvenni a picurinak a cuccokat... Hál' Istennek babakocsit kaptunk ( kettőt is! ) az unokatesóméktól, köszönjük Zsuzsa,Peti! :) Még jó, hogy Anettól meg kaptuk azt a rengeteg ruhát, mert az sem lett volna még kis meló... Köszi, Anett!

Van tehát a mi kis mókusunknak már mindene. :-)

És persze folyamatosan érkeznek a cukibbnál cukibb nem bírtam otthagyni cuccok a kedves rokonoktól és ismerősöktől, amit ezúton is köszönünk Mindenkinek! 

puszik